Amikor egy egész délutánt felölelő kálváriában van részed, és egyszerűen egy ember sincs a családodon kívül -akik ugye eleve részesei a perpatvarnak- akivel megbeszélhenéd, akinek kisírhatnád az összes könnyed és nem éreznéd megalázkodva magad... Na az nagyon magányos érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése